A számok. Mindig mindent számolunk, ki mikor jött, vagy ment el, mennyit éltünk vele és mit szenvedünk, …ha szenvedünk nélküle. Jó, hogy volt, vagy inkább sose láttuk volna. Megállás nélkül keressük a számok mögötti szimbólumokat, kutatjuk a mögöttes értelmét a dolgoknak, ha semmit sem találunk, legalább próbáljuk megmagyarázni a múltat, vagy látni véljük az üveggömbön keresztüli jövőt. Aztán vannak a napok, amikor csak a mát akarjuk megélni, ilyenkor a számok ünneplő ruhát öltenek és a boldogság érzése, mint a csillagszóró fénye cikázik múlt és jövő között. Ilyen a 20, az október 20. A 25, a 25 év. Az ember életében annyi mindent elveszít, de van az érzés, ami mindent felülír, egy-egy pillanat, amikor az élet rózsaszín köntösbe öltözik és a boldogság beteljesedik.

Káprázatos érzés járja át az anya lelkét, amikor az életben kicsit megállva, visszatekinthet a csodára, a varázslatra, a születés pillanatára. Születés? Á, dehogy, már maga a gondolat, mikor megfogan először az agyban, Te kellesz, mert Te vagy a minden. 27 voltam, sikeres és boldog. Verda és kégli, mely forog, baráti kör, már egy házasság a hátam mögött. Aztán Fanta és buli, hódolók hada, na meg a torta. Torta és sok- sok gyertya, szám szerint pont annyi, amennyit a helyzet megkíván, no és a fújás…kívánság…taps…mosoly. Életem első születésnapi tortája és az egyetlen kívánsága. Vigyázzon a világ magára, mert csak kívánnom kell és a mi Főnökünk, mint a példa mutatja, megadja. Az események felgyorsultak, minden a már ismert forgatókönyv szerint zajlott. Forró nyár, meleg ősz, hidegfront és tumultus a szülészeten. 42, nem elírás, nem botorság, igen 42 szorosan együtt töltött hét után 25 fergeteges év. Ugye, szinte mindent ki lehet fejezni számokban? Amit meg mégsem, az megvan az emlékezetben. Micsoda ajándék az ész, mi a képeket, mint emlékezet rögzíti és albumként tartja meg. Annyi közösen megélt pillanat, csodálatos együttlét, persze közte némi nehéz gondolat. Fülemben hallom az elmúlt évek csacsogásait, miközben orromban érzem a családi idill illatát, na jó, néha szagát, micsoda boldogság! Megvan a történetünk, …meg, …a miénk, a film forog, mi nem csak nézzük, átéljük, átérezzük és kacagunk. Gondolunk a múltra, a jóra, a rosszra, azokra, akik föntről vigyázzák lépteink. Ma egy kicsit megállunk és boldogan emlékezünk, felnézünk az égre, elmélkedünk, majd nevetünk és tovább megyünk.

Egyszer a múltban, egy születésnapon egy ünnepelt személy kapott egy tortát, melyben egy huszonötös izzót egy gondosan elhelyezett lapos elem hozott lázba. Ennek  idén már 30 éve…a számok… Gondolatban izzítsuk a 25- öt, világítsa meg a következő háromnegyed évszázadot, hagyjuk az üveggömböt, inkább kérjük a Főnököt!