Fölöslegesen törtem fejem évekig, mi legyen, merre menjek tovább, rájöttem a megoldás nem az én zsebemben van. Nem tudom, merre visz utam, az élet dolgait ily könnyen megfejteni nem lehet, legyek bármily pallérozott elme is a jövő katalizátorait nem szólaltathatom meg.

Annyira jó lenne tudni, mit hoz a holnap, miközben saját tengelyem körül forogva arra sem jöttem rá az elmúlt évek alatt, mit sikít a jelen. Akarom feltérképezni a lehetőségek tárházát, miközben azon elmélkedem unós untalan, mi van most bennem.

Magukkal sodortak a hónapok, hagytam magam. Hagytam, jöjjön, aminek jönni kell, csak úgy sodródjak az élet vizének peremén. Éreztem, időnként a hullám a parthoz vetett, bőröm időnként odalett, egy- két csontom is megrepedt, de hagytam, az apró hullámok vigyenek, csapjanak a kövekhez serényen, így talán megérzem, hogy élek. Arcomat mindvégig a Nap felé fordítottam, puhatoltam, mi végre is a játék, melyet oly sokan életnek neveznek.

Hosszasan ízlelgettem magamban, mi végre is él az özvegy magában. Már lassan három éve annak, hogy latolgatom, páros, vagy páratlan az irigyelt jövő a Föld nevű bolygón. Jönnek és mennek az évszakok, és a gondolatom még mindig ugyanott forog. Miért e fontos gondolat? Miért töprengek azon, van-e megfelelő alak?

Emberek, elhatároztam, hogy ismerkedek! Kinyitom szívemet, persze csak résnyire, nehogy lyukakat üssenek bele. Vicces a kép, széttárom karomat, hangosan kiáltom, ki jön a házamba be? Ismerjük ám ezt a csodás játékot a babák korából, a különbség most csak az, ha valaki közelít, rájövök, a lendület, mellyel a jövevény érkezik, leterít. Így hát ijedtemben karom összekulcsolom, és az eseményeknek a hátamat fordítom. Miközben játszom a társadalom elvárásai szerint, rájövök, ez nagyon buta dolog.

Van egy kedves hölgy, kit az élet szele egyszer mellém repített egy röpke pillanatra talán, így meghallgathattam magvas ars poétikáját, mely szerint az egyedülálló nőt törpék hada szolgálja, míg a herceg fel nem üti fejét a királyságban, ahol a boldogság a gazdagsággal párosodik. Az ige választása nem véletlen dolog, hiszen az életben, mint tudjuk, véletlenek nincsenek, így maradjunk a párosodás témakörénél, hiszen az egyik törpének pont ez lenne a dolga, kérem szépen.   Talán ez a gondolat, mely a legtovább fúrta agyamat, kérdem én, valóban ez a középpont? Fontos eme momentum alapos körül járása, hiszen mint ismeretes, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka, Tudor és Vidor mind külön tulajdonsággal bírnak. Vajon melyikük az ágy ördöge? Remélem nem Hapci, mert könnyű lenne valami nyavalyát elkapni, de ne is Szundi legyen, mert ugye ott a teljesítmény hiánya okozhat gondot. Jaj, jaj, a Morgó, hát vele az élet biztosan nem magával ragadó. Esetleg Kuka? Milyen szagú lehet annak szája odúja? Szerintem nem is folytatom, mert nincs annyi kitartásom, hogy a héttagú zenekar lepedőakrobatáját kiválasszam. Hiába a jó tanács, ha élni képtelenség vele, rájöttem a receptet mindenkinek magának kell kikísérletezni, és nem a mindenkire érvényeset az internetről letölteni.

Mintegy három évnek kellett eltelni, hogy végre ki tudjam mondani, az özvegy élete semmiben sem különbözik a többiekétől, van közöttük boldog és boldogtalan. Ismerek én sok becsületes egyedül élőt, és még annál is több becstelen házasat.

Közben persze rájöttem arra is, az emberek gondolkodása sokszor sablonos, próbálja az életet leegyszerűsíteni, ezért könnyen sátrat ver a balga propaganda szöveg mellett, úgymint csak a társ lehet a fontos, kivel jó a hancúr, vagy esetleg a wellness.  Mivel magam is emberi elmével rendelkezem, így sanzon helyett nálam is sablon a szöveg. Nehéz elszakadni a tömeg egyszerű gondolatától, mégis a minap, járás közben arra ébredek, az ember, társat nem keres. Az érzések, melyek vágyat keltenek, az indulhat az oldalbordából, vagy valami egészen másból, de remélem, meglelem.