Nagyon nehéz…

Elképesztően nehéz az új élet beindítása. Nem a fájdalom, nem a gyász a nehézségek alapja, hanem az ember maga. A bőrünk rátapadt a sorsunkra, nem ereszt sehova. Az izmaink rugalma egy bizonyos kor felett már kórosan merev. Révetegen tekintünk a múltba, miközben azon gondolkodunk, miért is kellene változtatnunk. Csak azért mert egyedül maradtunk, még nem szükséges magunkat megreformálnunk.

El kell döntenünk, mit is akarunk! Mégsem. Miért kellene nekünk bármiben döntenünk, csak sodródjunk. Sodorjon minket a víznek árja, ha már nem mi vagyunk saját urunk. Mert már tudjuk, biztosan tudjuk, nem mi vagyunk.

Már nem a holtakkal, hanem az élettel kell megküzdenünk. Az élők sorába szükséges beilleszkednünk. Nagyon nehéz olyan embernek igazodnia a sorba, ki még a bankban, vagy a zöldségesnél sem tud várni hangtalan. Igazodni meg végképp kínhalál, higgyétek el nekem! Hiszen nehéz beemelnünk mindennapjainkba, hogy változni kell. Új szokásokat kialakítani, esetleg mások rigolyáit elfogadni, borzalom. 

Az volt a tervem, gyorsan leltárba veszem a férfiak piacát úgy 40 felett. Kialakítom véleményem pro és kontra viszonylatában, hogy lelkemben érő elhatározásom tudományosan alapozhassam meg. Már hosszasan töröm buksi fejem, lassan a tudomány oltárára költözöm, miközben az érzés villámként hasít belém….minek? Miért is akarom én feltérképezni a lehetőségeket, miközben a saját érzéseimmel is nap, mint nap birokra kelhetek.

A legfontosabb mérföldkő, mely maga a sarokpont is lehet, tisztázni a belső késztetést magát. Belső az valóban? Magamnak akarok megfelelni, vagy az elvárásokkal teli környezet szamárvezetőként szorít szabályok közé még?

A belső késztetés nem tréfa, az a kínos valóság, mely szerint bebizonyítod magadnak nap, mint nap, te úgyis magányos maradsz. A döbbenet, mikor rájöhetsz, az egyedüllét saját választásod eredménye, és nem a környezet szüleménye. Lehet vizsgálgatni a férfiúi piacot, csak motiváció híján az üzlet, melynek eredménye a páros élet, dugába dől.

Ifjúi éveidben mindent elkövetsz, hogy megfelelő fészek melege várja méhednek gyümölcseit. Nincs az a mihaszna férfi, ki ne tudna elkelni a primőr piacon. Minden tesztoszteron gőzben fürdőző alak, potenciális lehetősége családalapítási terveidnek. Olyan ez, mint a cipővásárlás. Amíg az üzletben válogatsz, mosolygó arccal és túlfűtött érzelmekkel pipiskedsz a tükör előtt, közben vásárlótársaid irigykedő tekintetét fürkészed észrevétlenül. Boldog vagy, a tiéd lehet, vágyad beteljesül. Akár a borsos árat is kifizeted, megveszed. Az ünnep után jönnek a dolgos hétköznapok, az első hosszabb úton sarkad bőrét a vízhólyag felüti. Lábad ujjai kapaszkodnak a természetellenes tartás fáradságával a cipőd orrát kikerülendő, miközben talpad ég. Ez kérem a párkapcsolatban az összeszokás időszaka, melynek szerelemtöltete az egekbe szökik még, de már jön a következő állomás, a kényelem érzete. Ja, hogy addigra a természetellenes lábtartásnak köszönhető a topán orrán ékeskednek a kopásnak nyomai, kicsit a sarkai is elaléltak ez idő alatt, a por a mocsok a színét alapos mód takarja, és persze a szaga, na az is kialakult már valóban. Az izzadság csípős lehelete a házasságot is ily gyorsan lengi be. Gyorsan kopottas lesz életed, de ez kedvedet nem szegi, hisz a motiváció mindezt übereli. Ifjúi éveidben keresed a herceged, ki vágyaid beteljesíti, és a fészek kényelmét előteremti, mely várja hát a drága fiókák érkezését.

Kérdem én, társat mire keresel, ha a fiókák már szemet gyönyörködtető tollakba burkolózva, szárnyaikat csattogtatva repülni tanulnak egyedül. Marad a vágy, mely mindig hajt, ott legbelül. Először annak leltára szükségeltetik, különben megfelelő pártner nem találtatik. A vicces leltár addig magára váratik.