Hites uram a hétköznapok hőse volt. A férfi, akiről minden nő álmodik. Remek testi adottságok mellett érző szív lakozott testszerkezetében.

Egy buliban ismertem meg, ahol házigazdaként működött. Roppant beképzelt ember lévén, azzal a bizonyossággal vett még levegőt is, hogy a föld miatta forog. Emlékszem még, ahogy első alkalommal beszámolót tartott arról, hogyan rakatta át új helyükre a villanyoszlopokat, melyek zavarták őt a kilátás élvezetében. Aztán szóba elegyedtünk, és ez a kvaterkázás 19 évig tartott.

Egy férfi, egy igazi macsó külsejű, aki él hal a gyerekeiért, élettere az otthon, hobbija a háztartás. Minden piaci kofa rajongott érte, de a hentes is félre rakta neki a finomabb falatokat. Gyűjtötte a recepteket, melyeket mohón próbálgatott, kísérletezve ízlelőbimbóinkkal. Ugye, ha innen nézzük, csekély mértékű az az ellenoldal, mely szerint testének minden részecskéjét alkohollal és füsttel tartósította az örök élet reményében?

Amikor aprók voltak még a fiúk, képes volt a háromtagú csapat szombat reggel, engem az ágyban hagyva útra kelni, hogy a Nagycsarnok kínálatát áttekintve a hétvégi bevásárlást megejtse. Később is naponta vágtatott át a nappalin a konyha felé, kezében a műanyag zacskókkal, biztosítva a dedek élelmezését.

Praktikus asszony lévén, halálát követően azonnal eszméltem, a bevásárlást a jövőben saját hatáskörben intéznem kell. Miután néptömegek napi szinten gyakorolják eme egyszerű tevékenységet, így nekem a dolog gyerekjátéknak tűnhet fel. A munkából hazafelé indulván már az első özvegyként töltött napomon útba ejtettem a szupermarketet, ahol mindenféle fajta fontos dolgot beszerezhettem. Körültekintően jártam el, az adagokra is figyelve, a mennyiséget tekintve ragaszkodtam a négy helyett a hárommal való oszthatóság elvéhez. Miután ez a tevékenységi forma már az első alkalommal hibátlanul működött, így a második napon rutinnal hoztam magam helyzetbe. Ismerősként vágtattam át az üzleten, összeválogatva a legfontosabb napi élelmiszereket. Bevásárlást követően, az autóhoz érkezvén, feltépve annak ajtaját, szembesültem egy pici problémával, az előző napi szerzemény mosolygott rám a csomagtartó mélyéről. Mint egy eszement bolond kacagtam fel a parkoló közepén, kikívánkozva magamból hangosan mondtam én:

• „pöti malőr”

Még bevásárolni is tőle tanultam. Már a megismerkedésünket követő héten láthattam, ahogy listával a kezében, határozott léptekkel vágtat a hipermarket útvesztőiben rutinosan pakolva a korgyét színültig. Shoppingolni mindig remekül tudtam, őt meghazudtoló tehetséggel gyűjtöm a leghasznosabb darabokat, persze az élelmezési területek kerülésével. Megtanított alkudni a perzsaszőnyegre, tanácsokkal látott el, hogyan kezeljem a szakboltok eladóit, kizárólag a különböző döglött állatok testtájékának ismertetése, és azok felhasználási lehetősége maradt el.

Az életembe viharos tempóval robogott a feladat, vagy megtanulok húsdarabokat vásárolni, vagy vegát csinálok a csonkacsaládból.

Egy vasárnap délelőtt kedvesemnek hirtelen el kellett robognia, valahol műszaki vészhelyzet adódott, maradtam otthon a csöppségekkel, a nyersanyagokkal zsúfolt konyhában. Nem volt mit tennem, a fakanalat a kezembe vettem, kinyitogattam a konyhaszekrény ajtajait, huzigattam a fiókokat, majd gond nélkül megfőztem.  Az ebédet hármasban elfogyasztván, fiaim döbbent tekintetének kereszttüzébe kerültem, lelepleződvén szegezték nekem kérdésüket, hogyan tudok én ilyen remekül főzni. A fiúkkal esküt tetettem, apának nem beszélünk az elfogyasztott étek minőségéről, ez a mi közös titkunk.

Miután életem párja tehetséget mutatott a konyhai foglalatosságok területén, így igazi nőként, nem terheltem őt holmi, belső családi versennyel, lemondtam a bizonyítás lehetőségéről, más területeken mélyítettem tudásomat. Begyűjtöttem néhány felsőoktatási intézmény által kiállított, roppant hasznos diplomát, önmagam megvalósításába kezdtem.