Kisüt a nap, elkergeti a felhőket az égről, felfalja a jeget az útról, és hólével locsolja a fákat, bokrokat. Búcsút int a télnek, jönnek a jobb idők. A napsütés az arcunkról is eltünteti a gondok ráncait. Milyen egyszerű, az idő mindent meggyógyít. Nem is tudom, a mondás vajon a Napnak éltető melegére, vagy csak a múlásra gondol, mely lassan falja fel a napokat? Nem, nem, tudom, a mondás nem gondol!

Az elmúlt három évben nem volt ilyen hideg és csapadékos tél, mintha a Jóisten időt adott volna, hogy felkészülhessek a gazdasszonyi szerepkörre. Biztosan hirtelen is meg tudja tanulni az ember asszonya, mi a teendő, ha a hideg hizlalja a vizet a vezetékek rendszerében, röpítve részecskéit a messzeségbe, találjanak új hazát a szabad világban. Bár emlékezetemben kutatva a vízórát édes családi körben sem melengettük pokrócba ágyazva. Lehet túlnőttem önmagamon, az új kihívások hatására felnőtt korba léptem. Már tudom, a fagyállót hova kell tölteni, és az útszóró sót mire is használjuk, no persze és hol szerezzük be.

Tudom, eddig is megoldás kínálkozott mindenre, és nem a síkosság mentesítése volt a legszerteágazóbb feladat. A víznek duzzadó ereje kordában tartását is megelőzte annak használt rokona zárt csőrendszeren történő elvezetése, kiküszöbölve a furcsa szaggal járó állandó szippantási munkálatokat. Talán a legnagyobb kihívást az autók mozgatása, és cseréje jelentette. A kocsi, melynek beszerzése kedves emlékekkel teli, a gazda lelkét csordultig teszi. A képeket, melyek az emlékezetben örök életűek, csak új film forgatása írhatja felül. Persze az emlékek éljenek, de adjanak utat a jövő mosollyal teli pillanatainak. Oly egyszerű volt a múltból kiszállni, gondolkodás nélkül hátat fordítani annak, majd az újba ülni be, a tekintetemet előre szegezve. Ugyan közben beesteledett, a Napot látni nem lehetett, de az okos ember tudja, az mindig süt, csak látni nem lehet. Éreztem is az életemben pöffeszkedve, a fényes sugarak melengetik lelkemet.

Hirtelen kiviláglott lelkemben legbelül, a sötét felhők, csak a látszat, melyek eltakarják a jövőt. A zord idő kizárólag a gyengéket tartja sakkban, az erős ember tudja, ruhája azt a célt szolgálja, hogy megvédje a külső behatásoktól. Az öltözete, melynek része megkérdőjelezhetetlen jelleme, nem engedi felperzselni a jelen haragja által sem. Ne adjunk utat a rossz gondolatoknak, az esőfelhőket figyelembe se vegyük. Gondoljunk csak arra, a csapadék is hizlalja a tavasznak zöldjeit. A jégeső kopogása, melyet az ablaknak párkánya erősít csak fel, felfogható égi zenének is, mely a föntiek játéka a te szórakoztatásodra létrehozva. Ja, hogy amikor hallod félelmetes zajjal érkezik? Az csak múló pillanat, gondolj arra! Várd ki a viharnak végit, majd az udvarra haladván egy takarító eszközzel mutasd meg, milyen gyorsan teszel rendet, miközben a Napnak sugara már a válladon pihen meg. Az ónos eső nem válogat, aki a jégre lép, az pingvinmódra totyog, vagy elbukik. Lassan haladj, gondolj arra, a jövő figyel, várja, mikor hívod életedbe be, mikor nyitod szíved ki neki. Soha sem kell sietni, ott fenn a Főnök tudja, ki milyen cselszövésben leli kedvét éppen. Amikor megunja az emberek játékát idelenn, úgyis új helyzetet teremt. Látod, a jégnek most is vége, a Föld a bizonyítékokat eltünteti, a sarat, mi utána marad, az utolsó simításokként pedig a Napnak perzselő ereje felemészti.

Tudd, a Napnak ereje legyőzhetetlen! Kezed, lábad a jégen ne törd el, inkább figyelj, várj, míg kitisztul minden, és ne feledd, mosolyogva takaríthatod el a múlt gondolatait! Addig is bőröd hidratáld az eső permetjével, mely, ha becsukod szemed, tudod, a szivárványon keresztül érkezik, hogy melengesse lelkedet.